Hétfő reggel nagyon korán érkeztem a lesbe, hátha látok baglyokat is még. Esélyem sem volt, mert olyan köd volt, hogy az orromig sem láttam. Nem sok értelmét láttam a napi tervemnek, de azért vártam, hátha eltűnik a köd. Az üvegek olyan párásak voltak, hogy szinte én sem láttam kifelé semmit. Láttam, hogy erőlködik a nap, gondoltam, hogy az megszünteti a párásodást. Így is lett. Az ölyvekre elég sokat kellett várni. Nagy hanggal két ölyv érkezett a szemközti villanypásztor oszlopokra. Az egyik bátorságot vett és előttem landolt. Elkezdett enni, nagyon figyelt közben. Egyszer csak minden előjel nélkül elrepült. Körülnéztem és láttam, hogy kutya sétáltatók érkeztek a rétre. Türelmesen vártam, mert éreztem, hogy vissza fog térni. Bejött! Kicsit távolabb landolt egy ölyv. Már a keresőben figyeltem, hogy kezdjen el közeledni, amikor észrevettem, hogy a másik már majdnem ott topog, ahol az előbb fotóztam. A távolabbi madár sokkal kisebbnek tűnt. Színezete is más volt. Én arra gyanakodtam, hogy ez az idei fiókája. Barátságosan viselkedtek egymással, a nagyobb madár eddig számomra sosem hallott hangon hívogatta a távolabbi madarat. Közben szarkák szórakoztattak engem és az ölyveket is. Próbáltak a táplálék közelébe férkőzni, minden tőlük telhető módszert kipróbáltak. Leglátványosabb az volt, amikor az ölyvek tollait húzogatták. Az ölyvek nem foglalkoztak velük.
A les alsó nyílását most tesztelhettem először. Nagyon kényelmetlen pózban lehet kuporogni a gép mellett. Igencsak elzsibbadtam, amire az ölyvek jól laktak :)